Egyszerűen megválaszolhatnánk: Vitorlázórepülés = vitorlázó-repülőgéppel történő repülés.

Ezt a definíciót azonban máris elfelejthetjük, mert nem egészen erről van szó.

Az ember ősi vágya szabadon szállni, mint a madarak. Szerte a világon figyelte az emberiség az olyan híresen jól repülő madarak röptét, mint az albatrosz, a kondor, a sas vagy a gólya. Ezek a madarak képesek órákon keresztül vitorlázni egyetlen szárnycsapás nélkül a felszálló meleg légáramlatokat vagy a hegyek melletti felfelé áramló levegőt kihasználva.

Az ember is szerette volna elsajátítani ezt a csodálatos technikát, hogy felülről is megismerhesse világát, kipróbálva ezt a csodálatos érzést. Már évszázadokkal ezelőtt születtek tervek úgynevezett sikló gépek megalkotására, leghíresebb talán Leonardo da Vinci tervei voltak.

Az első igazolt siklórepülés Ottó Lilienthal nevéhez fűződik, aki levegőnél nehezebb repülő szerkezetével rövid siklásokat végzett egy nem túl magas dombról. 1891-től több mint 2000 sikeres siklórepülést teljesített. 1896 augusztus 9.-én 17m magasságban elvesztette uralmát gépe irányítása fölött és lezuhant. Másnap, 1896 augusztus 10.-én halt meg Berlinben. Utolsó mondata: "Kis áldozatokat hozni kell". Sok-sok "kis" áldozat után az első világháború után indult fejlődésnek a vitorlázórepülés.

A fejlődés leghíresebb helyszíne Európában a Fulda melletti Wasserkuppe volt. Itt látható a vitorlázórepülő emlékműve is. Egyre magasabbra emelkedve, egyre több időt és egyre nagyobb távolságokat repültek a pilóták. A vitorlázórepülő sport 1936-ban érte el a legmagasabb elismerést, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése értelmében a sportág az 1940. évi Olimpia hivatalos versenyszámává vált. Sajnos ez az Olimpia és a következő, 1944-es a háború miatt elmaradt, a következő, 1948-as Olimpiára a háború miatt nem maradt vitorlázó repülőgép és a következő években a NOB levette a vitorlázórepülést az Olimpiai sportágak listájáról. A második világháború után a sportág gyors fejlődésnek indult. Az addigi fa építőanyag helyét fokozatosan felváltotta a fém, később az üvegszál erősítésű műanyag. Napjainkban szénszál erősítésű műanyagokat használnak a vitorlázó repülőgépek építésénél. Az egyre jobb minőségű anyagok használatával könnyebb és erősebb típusok láttak napvilágot. A számítógépek használata a tervezési folyamatban pedig feltette az i-re a pontot. Manapság a vitorlázó repülőgépek sebessége meghaladja akár a 300 km/óra értéket is és az egy felszállásból teljesített távolsági repülés világrekordja több mint 3000 km.

Amiről eddig beszéltünk, az a siklórepülés, melynek azon túl, hogy példánkban vitorlázógéppel történik, semmi köze a vitorlázáshoz. Ahhoz, hogy több órát levegőben töltve, több száz kilométert megtehessünk gépünkkel, ki kell használnunk a természet nyújtotta erőforrásokat. A földön járó emberek többsége nem is sejti, mekkora erők munkálkodnak földünk légkörében.

A vitorlázó-repülőgép pilótája képes ezeket az erőket munkára fogni, rábírni arra, hogy a 250 – 500 kilogramm tömegű gépét akár több ezer méter magasságba is fölemelje, hogy aztán a gép utasával minél nagyobb sebességgel, minél nagyobb távolságokat bejárva, közben újra és újra fölemelkedve eljusson a kitűzött célhoz.

Tovább > A vitorlázórepülés elmélete